Mai ismereteink szerint a kor�bbi haz�jukb�l kiszor�tott germ�n n�pcsoportok az 5–6. sz�zadban k�t hull�mban �rkeztek a Brit-szigetre. A germ�n t�rzseket el�sz�r Vortigern, a britonok kir�lya h�vta be, hogy seg�tsenek neki az �rek �s a piktek elleni harcban. Katonai vezet�ik ir�ny�t�s�val el�sz�r a sziget keleti partvid�k�n telepedtek le. Mik�zben m�velhet� alf�ldeket kerestek, a Temze mellett nyugat fel� v�ndoroltak, �s a kev�sb� j� min�s�g� f�ldeket meghagyt�k a kelta britonoknak. A h�d�t� t�rzsek nagyobb r�sz�t a mai D�ni�b�l �rkez� angolok �s a mai N�metorsz�g �szaki r�sz�r�l �rkez� sz�szok alkott�k, kisebb r�sz�ket pedig a j�t�k, a fr�zek �s a frankok egy csoportja. Az angolok adt�k a nev�t k�s�bb az eg�sz orsz�gnak �s n�p�nek. A k�t legnagyobb t�rzs nev�r�l k�s�bb a h�d�t�kat egy�ttesen angolsz�szoknak is nevezt�k, ami szint�n az eg�sz orsz�g n�p�nek nev�v� v�lt.

A leg�jabb n�zetek szerint az angolsz�sz h�d�t�k nem s�p�rt�k el a kelta britonokat, ahogy azt a 19. sz�zadban gondolt�k. A telep�l�sek ter�lete �s s�r�s�ge alapj�n v�gzett becsl�sek szerint 43-ban, amikor a r�maiak elfoglalt�k a szigetet, a lakoss�g 3 �s f�l milli� f� lehetett. Sok t�rt�n�sz �gy gondolja, hogy az �szak-Eur�p�b�l �rkez� t�rzsek szinte semmilyen hat�ssal nem voltak a britek genetikai �llom�ny�ra. Azt az elk�pzel�st, hogy a nagym�rv� migr�ci� d�nt� v�ltoz�sokat okozott volna a britek genetikai �llom�ny�ban, a r�g�szek m�ra m�r megc�folt�k. Az angol n�p kialakul�s�ban az egyik legfontosabb id�szak k�ts�gtelen�l az angolsz�szok bej�vetele volt. Sz�muk azonban mind�ssze 10–25 ezer lehetett, t�l kev�s ahhoz, hogy kiszor�ts�k az el�tt�k m�r ott �l�ket.

A korabeli temet�k emberi maradv�nyainak vizsg�lata azt mutatja, hogy az angolsz�sz bev�ndorl�k �s a briton �slakosok egym�s szomsz�ds�g�ban �ltek. A leletekb�l az is kider�l, hogy a t�bbs�gben l�v� briton lakoss�got politikailag egy kisebbs�gben l�v� n�pcsoport ir�ny�totta. A korszakban alapvet� kultur�lis v�ltoz�sok zajlottak le, p�ld�ul az etnikai identit�sban, a n�pess�g g�n�llom�nya azonban nem, vagy csak alig v�ltozott meg.

A britonok sok�ig nem voltak k�pesek �sszefogni a megsz�ll�kkal szemben. A helyben maradtak egyre ink�bb beolvadtak a sz�szokba, az elmenek�l�k pedig mindink�bb a nyugati �s �szaki vid�kekre szorultak vissza. 495-ben a Badon-hegyi csat�ban azonban a britonok f�l�nyes gy�zelmet arattak az angolsz�sz sereg felett. Ez igen fontos politikai �s katonai esem�ny volt, ennek ellen�re nem ismerj�k a k�t sereg vez�r�nek nev�t. A briton gy�zelem meg�ll�totta az angolsz�sz inv�zi�t �s hossz� id�re b�k�t hozott az �slakoss�g sz�m�ra.

A v�gs� csap�st az 577-es deorhami veres�g jelentette a d�l-angliai �slakoss�g sz�m�ra. A gy�ztes angolsz�szok most m�r az orsz�g nyugati r�sz�re, a m�g egys�ges utols� briton ter�letek k�z� is behatoltak, elv�gva Wales ter�let�t a mai Cornwall, Devon, Dorset �s Somerset megy�k ter�let�t mag�ba foglal� „Nyugati Wales”-t�l (West Welsh).

A mai Angli�ban az egykori briton n�pess�g �r�ks�ge k�t f�bb vonatkoz�sban lelhet� fel: egyr�szt a helynevekben (p�ld�ul London, Dumbarton, York, Dorchester, Dover, Colchester, illetve bre-, bal-, -dun a hegyek, carr a magas, szikl�s helyek, vagy coomb a sz�k, m�ly v�lgyek nev�ben). A m�sik briton �r�ks�g genetikai jelleg�: m�g kor�bban azt gondolt�k, hogy az angolsz�sz uralom al� jutott ter�letekr�l teljesen elt�nt a briton lakoss�g, az elm�lt m�sf�l �vtizedben v�gzett genetikai �s egy�b vizsg�latok (C. Capelli, Steven Bassett) kimutatt�k, hogy sz�mottev� briton n�pess�g maradt a mai Anglia angolsz�szok �ltal kev�sb� ben�pes�tett ter�letein.

829-ben Dore-n�l (ma Sheffield k�lv�rosa) Wessex-i Egbert elfogadta Northumbriai Eanred beh�dol�s�t, ezzel � lett az els� angolsz�sz, aki eg�sz Anglia ur�nak mondhatta mag�t.