A brit fővárosban közel nyolcmillió ember él. Nemcsak az európaiakat vonzza a pezsgő London, hanem a dél-amerikaiakat, lengyeleket, ausztrálokat, dél-afrikaiakat, indiaiakat, pakisztánokat, távol-keletieket is. Közülük sokan szerencsét próbálni jönnek, pedig London a legdrágább európai főváros, itt a legnehezebb megteremteni az élethez szükséges minimális feltételeket.

A bevándorlók lakta városnegyedek jóval olcsóbbak, ám a közbiztonság rosszabb, az utcák is koszosabbak. Előfordulhat, hogy halomban áll a szemét a házak előtt. A szemetelés azonban nemcsak a bevándorlókra jellemző, az angolok is előszeretettel dobálnak el cigarettadoboz nagyságú szemeteket az utcán, csakhogy a belvárost és a felkapottabb negyedeket folyamatosan takarítják.

A város már rég kinőtte önmagát: a középkorban kialakított szűk utcák nem bírják el a milliós tömeg közlekedését. Állandóak a dugók, a régen épült metrók forgalma is akadozik.

Londonban sok szakma képviselőit tárt karokkal fogadják: az építőipari szakmunkások, ácsok, villany- és vízszerelők, ápolónők, gondozók (care workers), tanárok, orvosok, pincérnők és szakácsok nem maradnak hosszú ideig munka nélkül. A legjobban az IT szakemberek és bankárok keresnek. Nagy-Britanniában hetente kapnak fizetés az alkalmazottak, a minimálbér 4,5 font óránként.

Nem diplomásként érdemes munkaközvetítőkhöz fordulni (job center), nagyon sok működik. Az önkiszolgáló rendszerben az ügyfél számítógépen kikeresi az irodában, milyen állás érdekelné, aztán egy munkaközvetítő segítségével a központon keresztül jelentkezik a hirdetésre.

Diplomásoknak érdemes a Guardian és a The Times „Work" mellékletét nézegetniük az interneten. A hetente vagy kéthetente megjelenő szakmai magazinokban is lehet hasznos álláshirdetésekre lelni.

Az adózásról és egyéb munkaügyi előírásokról az Inland Revenue honlapján olvashatunk.

A kulturális életre senkinek sem lehet panasza Londonban. Nincs olyan nap, hogy ne történne valami: színházi bemutatók, musicalek, hollywoodi filmek premierje a sztárok részvételével, komoly- és könnyűzenei koncertek, könyvbemutatók, dedikálások, múzeumok. A múzeumok általában ingyenesek, a speciális kiállításokra 8-10 fontba kerül a belépő. A színházjegyek ára 10 fonttól egészen 45 fontig is terjedhet. A mozijegyek 5-6 fontnál kezdődnek.

Az angol pubok éjjel 11-ig tartanak nyitva, az estét az éjjel 1-ig, 2-ig nyitva tartó bárokban lehet folytatni, s végül egy klubban befejezni. Az utóbbiak viszont nagyon drágák, a belépő 10-15 font között mozog. Általában egy pint sör ára 2 fontnál kezdődik, egy kevert italt is 2 fonttól vehetünk meg. A legtöbb szórakozóhely a Sohoban található, ahova azonban a legtöbb turista is jár, ezért sok brit kijjebb szórakozik.