Virginia Woolf (London, 1882. január 25. – Sussex, Rodmell, 1941. március 28.) angol regényíró, esszéista, novellista, kritikus, könyvkiadó, feminista, és a 20. századi modern irodalom egyik vezető alakjaként tartják számon.

Adelina Virginia Stephenként látta meg a napvilágot egy londoni felsőközéposztálybeli családban.

Anyja, Julia Prinsep Stephen, a híres szépség, Indiában született; anyjával később költöztek Angliába, ahol preraffaelita festőknek (pl.: Edward Burne-Jones) állt modellt. Apja, Sir Leslie Stephen, híres irodalmár-filozófus, hegymászó, és a Viktória-kor egyik legismertebb kritikusa volt.

Korábban mindketten házasok voltak, majd megözvegyültek. Juliának az első férjétől, Herbert Duckworth-től, három gyereke született: George, Stella és Gerard. Leslie, Minny Thackeray-jel való házasságából pedig egy lányt hozott magával: Laura Makepeace Stephen-t, akinél fejlődési rendellenességet állapítottak meg, és egészen 1891-ig a családdal élt, majd intézetbe került. Leslienek és Juliának négy közös gyereke született: Vanessa (1879), Thoby (1880), Virginia (1882) és Adrian (1883).

Irodalmi légkörben töltötte gyermekkorát: iskolába nem járt, nevelői és szülei tanították, kivételes műveltségét pedig apja könyvtárában szerezte meg. Nagyon korán eldöntötte, hogy író akar lenni.

1882-től 1894-ig a család, a nyáriszüneteket egy Cornwall-ban található tengerparti kisvárosban, St. Ives-ben töltötte. 1895-ben, az anyja halála után a St. Ives-i házat eladták, de Virginia sokszor visszatért még ide. Ez a helyszín többször is megjelenik műveiben, például A világítótorony és a Jacob szobája c. regényében. London és/vagy St. Ives képezik legtöbb művének alaphelyszínét.

1895-ben, 13 éves korában vesztette el váratlanul az édesanyját; ekkor volt az első idegösszeomlása. Későbbi vallomásában beismeri, hogy 44 éves koráig nem hagyta nyugodni anyja emléke. A féltestvére, Stella vette át a háztartási feladatokat, de hamarosan, 1897-ben férjhez ment, és a nászútjukról visszatérve ő is meghalt.
Apja, aki sokak szerint elnyomta Virginiát, 1904-ben hunyt el, ami összetörte a különösen érzékeny írónőt, holott nem volt jó véleménnyel róla: "minden művészi érzék nélkülinek" titulálta évekkel később.
1912-ben ment feleségül Leonard Woolf-hoz.

Az idegösszeroppanásai és a visszatérő depressziós periódusainak gyökere, a pszichoanalitikusok és életrajzkutatók feltételezése szerint annak az eredménye, hogy Virginiát és Vanessát a féltestvéreik, George és Gerald Duckworth szexuálisan molesztálták.

A mentális betegsége, a hangulat-ingadozásai egész életére kihatással voltak, de az irodalmi termékenysége kisebb szünetekkel bár, de töretlen volt egészen a haláláig.

1940-ben bombatalálat érte londoni lakásukat és rodmelli kertjüket egyaránt. Gyenge idegrendszerét a történtek annyira megviselték, hogy öngyilkos lett: 1941. március 28-án kövekkel megrakva zsebeit a sussexi birtokuk közelében lévő Ouse folyóba ölte magát. A holttestét április 18-ig nem találták. Férje, Virginia hamvait, a rodmelli kerjükben egy fa alá temette el. Férjének hagyott utolsó levelében ezt írja:
"Úgy érzem, újra kezd elhatalmasodni rajtam az őrület. És érzem, hogy nem tudnánk átvészelni még egy olyan rémes időszakot. Nem heverném ki többé. Újra hangokat hallok, és képtelen vagyok koncentrálni. Így azt teszem, ami a legjobb megoldásnak tűnik. Te a lehető legnagyobb boldogságot adtad nekem. Többet jelentettél számomra, mint bárki más. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna, 'míg el nem ért ez a rémes kór. Nem tudok tovább harcolni. Tudom, hogy tönkreteszem az életed, és hogy nélkülem újra képes lennél dolgozni. És tudom, hogy fogsz is. Látod, még ezt sem tudom rendesen megírni. Olvasni sem tudok már. Szeretném, ha tudnád, hogy minden boldogságomat neked köszönhetem. Olyan türelmes voltál velem és hihetetlenül jó. Ezt ki akartam mondani - mindenki tudja. Ha lett volna bárki, aki megmenthetetett volna, az te lennél. Számomra minden elveszett, kivéve a te jóságodat. Nem akarom tovább rombolni az életedet. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna annál, mint mi voltunk. V."

1917-ben férjével közösen, egy kis kézihajtású nyomdagéppel, önerőből egy könyvkiadó vállalkozást alapítottak Hogarth Press néven. Olyan híres írók műveit jelentették meg, mint Gorkij, Rilke, Freud, T. S. Eliot, Robert Graves és Katherine Mansfield. Ők jelentették meg – Angliában elsőként – Madách Imre: Az ember tragédiája című művét angol nyelven. A kiadó ma is működik.