Geoffrey Chaucer (London, 1343 (?) – London, 1400. október 25.) az első angol nyelven alkotó költő, filozófus, bürokrata, diplomata.

Édesapja jómódú borkereskedő volt. Polgári származásából eredendően megengedhette magának a magas fokú oktatást. Miután felcseperedett, beházasodott egy nemesi családba. Több ízben járt külföldön. Tetemes időt töltött Itáliában. Itt ismerkedett meg az elhunyt Dante és az élő Petrarca és Boccaccio írásival. Folyékonyan beszélt latinul, de jól megtanult olaszul is, így felismerte, hogy nemcsak az egyház és a jog latin nyelvén, de más nyelveken is alkothatók nívós irodalmi művek. Amikor írni kezdett, elsősorban a köznépnek szánta műveit, így angolul írt a latint nem ismerő publikum számára. Eközben boldog házasságban élt nemes feleségével, egészen 56 éves koráig. A legnagyobb nyomorból is sikerült kijutnia.

Korának neves személyisége volt, akinek megítélése nagyon megosztotta a közvéleményt. Több munkájában — így a Canterburyi mesékben is — negatív képet festett mind a koronáról, mind az egyházról, ezért Thomas Arundel canterbury érsek már 1397-ben eretnekséggel vádolta, és kérvényezte a koronától, hogy hivatalosan is perbe foghassa, aminek eredményeként valószínűleg máglyára ítélték volna.

II. Richárd többször is különféle állami hivatalokba:

• vámügyi főtisztviselővé,
• a középítkezések felügyelőjévé stb.

nevezte ki, majd tanácsadóinak egyikévé választotta. Meghalnia is alighanem emiatt kellett; nagyjából II. Richárd bukásával és IV. Henrik hatalomra kerülésével egy időben tűnt el. Tisztázatlan körülmények között hunyt el; valószínűleg meggyilkolták.

Sírja a Westminster-apátságban, a Poets cornerben (A „költők sarkában”) található, ezzel a felirattal: „Az angol irodalom atyja”.

Írásaiból kitűnik rendkívüli műveltsége, szatirikus humora és lényegre törő, mesteri jellemábrázoló ereje.

Alig volt húszéves, amikor franciáról angolra fordította A rózsa regényét. Huszonöt évesen írt elégiája, A hercegnő könyve teljes egészében ránk maradt. Korai korszakából még két töredéket ismerünk: A hírnév házát és A madarak törvényszékét — bár nem bizonyos, inkább csak feltételezés, hogy ezeket a szatirikus históriákat Chaucer írta.

Meghonosította a költészetben a Chaucer-stanzának is nevezett, ababbcc rímképletű, ötös hangsúlyos, hétsoros jambusokban írt versformát.

A legkerekebb és legérdekesebb, teljes terjedelmében ránk maradt műve a Troilus és Cryselde, ami Shakespeare Troilus és Cressida című művének is a forrása lett. Bámulatos jellemábrázolása miatt sokan ezt tartják művészete csúcsának.

A Canterburyi mesék Chaucer legismertebb műve, amit remekműnek tartanak. Számtalan fordítása és értelmezése jelent meg. (E mű alapján forgatta Pier Paolo Pasolini 1972-ben azonos című nagy nemzetközi sikert aratott filmjét.) Ez a műve több helyütt is hasonlít Boccaccio Dekameronjára, pedig Chaucer sohasem olvasta az itáliai mester művét.

A mű alaptörténete: 30 zarándok tart Canterburybe. Elhatározzák, hogy jövet is, menet is mindegyikük elmesél két-két mesét, anekdotát vagy szomorú történetet. Ezekből a történetekből Chaucer csak 24-t fejezett be, mert 1400-ban meghalt. Az elbeszélések nyelvezete sokféle: van közöttük tragikus és komikus, van szerelmes és kalandos, van magasztos, választékos nyelvű és van néhány kifejezetten trágár, vagyis az egész sorozat nem is egy mű, hanem egy sok műfajú versfüzér.