Bár sok angol ige az ennek a résznek az elején bemutatott szabályt követi, néhány ige nem. Ezen igéknek két fajtája van:

1. erős igék (a "átlátható rendhagyó igék")
2. valódi rendhagyó igék.

Az "átlátható rendhagyó igék"nek azokat az igéket hívják, melyeket Jacob Grimm erős igéknek nevezett. Ennek az elnevezésnek az az indoka, hogy bár első ránézésre rendhagyónak tűnnek, de valójában egy közös szabályt használnak. Ez a régi német ablaut rendszerből maradt fenn, mely az indo-európai nyelvekben használt ragozás egyik formája. Ezt általában mutatja a nem szokványos egyszerű múlt idejű alak is:

I swim ~ I swam ~ I have swum –úszik

I sing ~ I sang ~ I have sung –énekel

I steal ~ I stole ~ I have stolen – lop

Ennek a csoportnak egy másik alcsoportja a középangolig nyúlik vissza. Néhány ige, leginkább azok, melyeknek szótöve mássalhangzóra végződik, (/t/, /d/, vagy /s/), és ikermássalhangzóra, vagy olyan mássalhangzófürtre végződik, melynek végén –d van. A középangolban a mássalhangzófürt előtt lévő magánhangzó gyakran megrövidült. Ebben az időben alakultak ki a most bemutatandó példák is.

I meet ~ I met ~ I have met

I lead ~ I led ~ I have led

I read ~ I read ~ I have read

I lose ~ I lost ~ I have lost

I keep ~ I kept ~ I have kept

A valódi rendhagyó igéknek olyan alakjuk van, mely nem található ki előre a fenti szabályok segítségével. Ezek közül az igék közül az angolban a "to be." (lenni). Egy sablon látható az alábbi táblázatban. A többi alak ezek segítségével már kitalálható:

A rendhagyó igék közé tartozik az eat (eszik), a sit (ül), a lend (kölcsönöz), a keep (tart) és még sok másik. Néhány szabály a megváltozó igetőből, vagy olyan igetövekből indul ki, melyeknek megváltozott a jelentése. Mások a régi amlautos rendszerből maradtak. Néhány eredete ismeretlen, és még az indo-európai nyelvet megelőző időkből származhat.