Az angolban az igéknek két állapota van: aktív és passzív. Az alapvető forma az aktív, és a fentebb tárgyalt alany–ige–tárgy szórendet követi. A passzív az aktívból származik, abból annak igéjének harmadik alakjából és a "to be" segédige ragozott alakjából áll.

Példák passzív mondatokra:

Továbbá a mondatban az alany és a tárgy szerepe felcserélődik, így a passzív mondat alanya az aktív mondat tárgya. A passzív cselekvőjét a by (által) szó előzi meg. Példák:

1. aktív: I heard the music.
2. passzív: The music was heard (by me). (Megjegyzés: me, nem I)

Az igék passzív alakját úgy képzik, hogy kicserélik az igét a to be megfelelő idejű alakjával, és utána rakják az eredeti ige harmadik alakját. Így:

Ez a mód az összetett igeidők mindegyikében ugyanígy megtalálható. Az aktívról passzívra történő váltás szemantikai hatása az esemény elszemélytelenítése. Szintén gyakran használt megoldás abban az esetben, mikor a tárgyat egy csoportba akarják besorolni, vagy amikor az alany vagy ismeretlen, vagy lényegtelen annak személye.

1. The plane was shot down. (A repülőgépet lelőtték.)
2. Dozens were killed. (Több tucatnyi ember meghalt.)
3. Bill was run over by a bus. (Billt egy busz megelőzte.)

Sok, az írás stílusával foglalkozó tanácsadó könyv, így az The Elements and Style is azt tanácsolja, hogy amennyire lehetséges, kerüljék a passzív mondatok alkalmazását. Többen nem értenek ezzel így egyet.

Az angolban van egy harmadik 'állapot', is a klasszikus "középső" állapot. Ennek használatakor a passzívhoz hasonlóan az alanyból lesz a tárgy, de az ige változatlanul aktív módban marad, nem szabad alanyt használni, és általában egy határozószó változtatja meg a teljes mondatot. Így:

1. She does not frighten easily. (Nem lehet könnyen megijeszteni.)
2. This bread slices poorly.(A kenyeret könnyű vágni.)
3. His novels sell well. (Regényei jól fogynak.)