Egy jele fennmaradt a nyelvtani nemeknek, az egyes szám harmadik személy jelölésénél. A nemet az élőlényeknél jelzi a nyelv, ami megegyezik a biológiai besorolással (ahol ismert) és társadalmi megállapodás alapján a megszemélyesített tárgyakra is külön utalunk. (A hajókat például nőneműnek tekinti az angol). A he-t használják hímnemű főnevek, a she-t nőnemű főnevek és az it-et használják semlegesnemű főnevek és nem megszemélyesített tárgyak esetében. Mikor az it-et emberre használják, azt általában nyelvtanilag helytelennek és udvariatlannak tekintik, de néha használják, mintha nem lehetne megállapítani az illető nemét vagy ami rosszabb, nem tekintik embernek – csak tárgy.

Hagyományosan a hímnemű he-t használták abban az esetben, mikor olyan emberre utaltak, akinek nem tudták a nemét, vagy ez az információ lényegtelen volt. Mostanára ezt a felfogást kritizálják a nemi alapon történő megkülönböztetés ellenzői, és egyre inkább helytelennek tekintik ezt a használati formát. Nincs ebben a kérdésben megállapodás. Számos angolul beszélő szívesen használja a "he or she" vagy "s/he" formulát, mások a they (ők) használatát részesítik előnyben egyes számban is. Ez a helyzet ritkán vezet problémához, mert a lényegét a szövegkörnyezetből meg lehet állapítani. "This person has written me a letter but they have not signed it." (Ez az ember írt már nekem levelet, de nem írta alá.) Azonban néhányan ezt is nyelvtanilag hibásnak tekintik. Létezik olyan megoldás is, mely elhagyja a többes számú they és az ebből képzett szavak kezdő hangját (th), bár ez a megoldás a többihez képest ritka. Például a németül beszélők könnyen meg tudják különböztetni egymástól az ugyanúgy leírt sie ("nőnemű ő"), sie ("ők"), és Sie ("Ön") alakokat.