A Hasfelmetsző-gyilkosságok komoly vízválasztóként működtek a bűnesetek és az újságírás kapcsolatában. Bár nem ez volt az első sorozatgyilkosság, a Hasfelmetsző-ügy volt az első, amely világszerte médiaőrületet okozott. Az 1850-es évek adóreformjai lehetővé tették olcsóbb lapok terjesztését. Ezek később gombamód elszaporodtak, így fél pennis újságok sokasága került forgalomba olyan népszerű magazinok mellett, mint a The Illustrated Police News, ami a korábbiakhoz képest összehasonlíthatatlan nyilvánosságot biztosított a gyilkosságsorozatnak. Alfred és Harold Harmsworth éppen 1888-ban alapították meg az Answers to Correspondents című lapot, amely a kis érdekesek kategóriában új kiadói hírlapkoncepciót hozott.

Mary Ann Nichols meggyilkolása után a Manchester Guardian azt írta: „Bármilyen információ van is a rendőrség birtokában, szükségesnek vélik annak titokban tartását… Vélhetően figyelmük főként egy … hírhedt figura, „Bőrkötény” felé fordult.” Az újságírókat frusztrálta, hogy a CID vonakodott bármi információt megosztani a nyilvánossággal, így kénytelen voltak saját feltételezéseiket megírni. „Bőrkötényről” számos elképzelt kép jelent meg az újságok lapjain, de a rivális újságírók figyelmen kívül hagyták ezeket, mint a riporterek túltengő fantáziájának szüleményeit. John Pizer, egy helyi zsidó lakos volt, aki bőrlábbelik készítésével foglalkozott, és az ő beceneve is „Bőrkötény” volt. Bár a nyomozást végző felügyelő állításai szerint akkor semmiféle bizonyíték nem volt ellene, mégis letartóztatták. Röviddel azután alibije kivizsgálása után el is engedték.

A „Kedves főnök”-levél nyilvánosságra hozatala után a „Bőrkötény” elnevezést felváltotta a „Hasfelmetsző Jack”, a későbbiek során még „Vörös Jack” néven is emlegették őt. A „Jack” elnevezést használta még a közvélemény egy másik londoni bűnözőre, Rugóláb Jackra is, aki falakon ugrott át, hogy megtámadja áldozatait, majd amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan távozott a helyszínről. Az egyes elnevezések átvétele, esetleg új név létrehozása egy-egy gyilkosra általános gyakorlat a sajtó körében, mint például a New Orleans-i baltás (Axeman of New Orleans), a Bostoni fojtogató, vagy a Beltway orvlövész (Beltway sniper). Hasfelmetsző becenevéből származtatták a Francia Hasfelmetsző (Joseph Vacher), a Düsseldorfi Hasfelmetsző (Peter Kürten), a Camdeni Hasfelmetsző (Anthony Hardy), Jack the Stripper, a Yorkshire-i Hasfelmetsző (Peter Sutcliffe) vagy a Rosztovi Hasfelmetsző (Andrej Romanovics Csikatyilo) nevét is. A szenzációhajhász lapok cikkei és a tény, hogy soha senkit nem sikerült elítélni a gyilkosságok miatt, összezavarta a tudományos elemzéseket, és olyan legendát hozott létre, ami árnyékot vetett a későbbi sorozatgyilkosokra is.