A Whitechapeli gyilkosságok aktáinak máig fennmaradó részei részletesen feltárják a viktoriánus kor nyomozási szokásait. Nagy számú rendőr járta Whitechapel utcáit házról házra és kérdezett ki mindenkit. Törvényszéki anyagokat gyűjtöttek be és vizsgáltak meg. Gyanúsítottakat azonosítottak, követtek, majd vagy kikérdeztek vagy félretették őket. A rendőrség ma is hasonló módon jár el. Több mint kétezer embert hallgattak ki, háromszáz embert figyeltek meg és nyolcvan embert vettek őrizetbe a sorozatgyilkosságok kapcsán.

A nyomozást kezdetben Edmund Reid nyomozó, a whitechapeli rendőrség Bűnügyi Vizsgálati Osztályának (CID) igazgatója vezette. Mary Ann Nichols meggyilkolása után Frederick Abberline, Henry Moore és Walter Andrews felügyelőket küldték a Scotland Yard központi irodájából, hogy részt vegyenek a nyomozásban. Catherine Eddowes halála után a londoni városi rendőrségtől James McWilliam nyomozó csatlakozott az ügy kivizsgálásához Azonban Robert Anderson, a CID élére frissen kinevezett igazgató, akinek a nyomozást össze kellett volna fognia, szeptember 7. és október 6. között szabadságát töltötte Svájcban, mialatt Annie Chapmant, Elizabeth Stride-ot és Eddowest meggyilkolták.Ezért a Metropolitan rendőrség rendőrfelügyelője, Sir Charles Warren kinevezte Donald Swanson főfelügyelőt, hogy a nyomozást a Scotland Yardról koordinálja

A rendőrség munkájával elégedetlen polgárok egy csoportja Whitechapel polgárőreiként járták az utcákat és gyanús egyének után kutattak, kérvényezték a kormánytól, hogy tűzzön ki pénzjutalmat a gyilkosságról információval rendelkezők részére, illetve magánnyomozókat is felbéreltek, hogy azok a rendőrségtől függetlenül kérdezzék ki a szemtanúkat.

Henteseket, mészárosokat, sebészeket, orvosokat gyanúsítottak a csonkítások szakszerű mivolta miatt. A városi rendőrség egy felügyelője, Henry Smith őrnagy fennmaradt feljegyzései szerint minden helyi hentes és mészáros alibijét kivizsgálták, majd a semmis eredmény alapján kivonták őket a gyanúsítottak köréből. Donald Swanson főfelügyelő egyik jelentésében megerősítette, hogy hetvenhat mészárost és hentest kerestek föl és kérdeztek ki alkalmazottaikkal együtt az eseteket megelőző hat hónapra visszamenőleg.Néhány kortárs személyiség, mint maga Viktória királynő is úgy vélte, a gyilkosságok jellege arra utal, hogy az elkövető egy hentes vagy marhahajcsár valamelyik marhaszállító hajóról, melyek London és Európa között ingáztak. Whitechapel közel helyezkedik el a londoni kikötőhöz, és ezek a hajók általában csütörtökön vagy pénteken érkeztek és szombaton vagy vasárnap hagyták el a várost.A kikötő hajóit átvizsgálták, de a gyilkosságok idején egyetlen hajó sem érkezett vagy távozott, és a legénység átjárása a hajók között kizárt volt.